|
|
| Megjelenés: |
2003. június 25. |
| Oldalszám: |
328 |
| ISBN: |
963 9437 46 8 |
| Szélesség: |
145 mm |
| Magasság: |
212 mm |
| Tömeg: |
544 g |
|
| Bolti ár: |
1980 Ft |
| Internet ár: |
990 Ft |
| Kedvezmény: |
990 Ft (50%) |
|
|
| |
|
|
A laikusok számára a szabadkőművesek rejtélyes, sőt kissé baljós társaságnak tűnnek – kik ők valójában, és miben rejlik jelentőségük?
Jasper Ridley, a neves történész és életrajzíró könyvében megpróbálja szétválasztani egymástól a valóságot és a legendákat. A tőle megszokott alapossággal követi nyomon a szabadkőművesség történetét és fejlődését a kezdet kezdetétől, már a középkortól, s közben rávilágít arra, hogy a testvériség milyen szerepet játszott a fontos történelmi mozzanatokban, például a nagy francia forradalomban, az amerikai függetlenségi háborúban, az Egyesült Államok létrehozásában. Azt is megtudjuk, hogy mi köze a szabadkőművességhez Mozart Varázsfuvolájának, s foglalkozik William Morgan halálával, akit szinte bizonyos, hogy ők gyilkoltak meg, aminek következtében az 1820-as években New York államban valóságos hajsza vette kezdetét a szabadkőművesek ellen. Nem maradt ki a könyvből az sem, Hitler milyen szerepet vállalt a szabadkőművesek üldözésében.
A szerző lebilincselő, izgalmas, olvasmányos könyvében olyan témákat is körüljár, milyen közvélemény-formáló hatása van a szabadkőművesek szertartásainak, és hogyan viszonyulnak a szabadkőművesek a nőkhöz – hiszen emiatt csaknem 300 éve érik őket folyamatos támadások. Megvizsgálja azt is, milyen a szabadkőművesek helyzete a mai brit társadalomban, mennyire igazolhatóak a velük kapcsolatos félelmek és gyanakvások, és hogyan tud egy ilyen idejétmúltnak tűnő társaság beilleszkedni a XXI. század világába.
Aligha nevezhető érdektelennek egy olyan klub, melynek tagjai között ott tudhatjuk Winston Churchillt, Franklin Rooseveltet (és az USA hat további elnökét), Nagy Frigyest, Cecil Rhodest, Oscar Wilde-ot, Mozartot, Trollope-ot, Kiplinget és milliónyi más érdekes és nagyformátumú alakot. Már nagyon megérett az idő arra, hogy meggyőző bizonyítékokat felsorakoztatva védelmébe vegye valaki azt a szervezetet, melyet maga a szerző úgy ír le, hogy „egyenruhát öltenek, és olyan szertartásokon vesznek részt, amelyek már évszázadok óta idejétmúltnak számítanak”. – Andrew Roberts, Sunday Telegraph
|
Kerekes Tamás  |
2009. október 27. 18.20 |
|
|
|
Jasper Ridley: Szabadkőművesek
Gold Book Kiadó
Debrecen
Kőműves Kelemen Londonban
„London hídja leomlik,
Hogy építjük fel megint?
Aranyból és ezüstből,
Hölgyek alatt tündököl;
Ám az arany kelendő,
Szép hölgyünk meg esendő.
Épüljön hát acélból
De az acél meghajlik,
Hölgyünk lába eltörik.
Épüljön hát fából, sárból,
Táncoljon hát szívem hölgye.
De a sarat viszi a víz,
A sok szép hölgy ebben bíz.
Épüljön hát erős kőből,
Hogy a kezed törjön tőből.
Az aztán majd tartós lesz,
Sok szép hölgyünk rajta veszt.”
Csak a királyok és a nemesek házai épültek kőből Anglia korabeli történetében, ezért kőműveseik különböztek minden hétköznapi mesterembertől -nyugtáztam J. Ridley magyarázó szavait, s Arany Jánoshoz hasonlóan sóhajtottam fel Szolnokon a Verseghy park levelét az őszben hullajtó platánfái alatt: Hölgyek alatt.
Jasper Ridley alighanem a legteljesebb, legjobban dokumentált kötetet tette le az asztalra, azon a piacon, ahol a szabadkőművesekről van szó. Legnagyobb erénye a könyvnek a totalitása mellett, az, hogy eloszlatja „a titkos társaságok összeesküvést akarnak szítani”- féle elméleteket, és bebizonyítja, hogy egyrészt a társaság céljai nemesek, másrészt a történelem folyamán különböző okokból kénytelenek voltak titkolózni, de a több részre oszló kötet elsődleges célja az, hogy bebizonyítsa, hogy a szabadkőművesek pozitív szerepet játszottak a történelem menetében. A szerző plasztikusan fogalmaz. Az emberek egy hányada jó, a másik rossz. A szabadkőművesekkel is így van, noha a társaság tagjai nemigen értik, hogy lényegesebben eltérnének egy golfklub szabályaitól.(mellesleg valszeg én sem jutnék be Astor, Rockefeller, Kissinger golfklubjába, noha már előkészítettem az ütőt.
Nyilván a gondolatmenet a szabadkőművesek mozgalmának kialakulásával indít. Felsorakoztatja az ellenük hozott vádakat és érveket ártatlanságuk mellett. Az, hogy a szabadkőműves társaságok nyilvánosságra hozzák-e tagjaik névsorát, az elsősorban adott ország törvényeitől függ. Ahol kötelező, ott megteszik.
Nekem tulajdonképp szimpatikus ez a társaság, ha beleveszem, hogy valszeg a szakszervezetek elődjei voltak, és csak este nyolc után nem látogathattak bordélyt.
Fény derülhet, hogy Steinmetz kapitány is szabadkőműves volt?
Nem, de az igen, hogy Németországban és Közép-Európában a Steinmetzek( kőművesek) a katedrálisok építése kapcsán a munkásosztály elitjét képezték. A szerző leszögezi, hogy a szabadkőművesek már a Római Birodalom időszakában sem voltak eretnekek. Volt egy négytagú kőműves csoport, melynek a császár megparancsolta, hogy adják fel hitüket, de azok nem engedelmeskedtek. A koporsókat 42 nap múlva, később, kihalászta egy keresztény, aki menedéket adott a házában a négy életben maradt kőművesnek.
A kötet 320 oldal jól megírt tömény izgalom. Irodalomjegyzéke 14 oldalas. A szerzőt tehát nem lehet azzal vádolni, hogy elkapkodta munkáját. Huszonegy fejezetből áll. Foglalkozik külön a VII. századdal, A Nagypáhollyal, a pápai bullával, a szabadkőművesek Németországban és Franciaországban betöltött szerepével. Külön fejezetbe került Wilkes és az angliai szabadkőművesek kapcsolat és szerepe. Megint egy külön fejezet érdemelt ki az amerikai függetlenségi háborúban betöltött szerepük, Mozart viszonya mozgalomhoz, a francia forradalomban betöltött szerepük, majd a restaurációban létrejött fontosságuk. Titokzatos eseményekre derül fény, mint pl. a Morgan-gyilkosság, a Latauro-páholy. Majd a záró fejezetek a szabadkőművesek Angliában betöltött szerepét vizsgálja, és egy cizellált esszé zárja a kötetet: „ Vajon fenyegetést jelentenek-e a szabadkőművesek?”
A kötet elsősorban nagyon fontos szakmunka. Másrészt lebilincselően szuggesztív olvasmány.
Innentől fogva nem lehet sanda gyanúval illetni a mozgalmat, illetve kötelező olvasmány mindazok számára, akik hisznek a titkos társaságok nemzetek feletti összeesküvéseiben és a szabadkőműveseket is hozzájuk sorolná.
Kerekes Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
www.marlonbrandy.nolblog.hu
thomaskerekes@msn.com
Gold Book Kiadó
www.goldbookkiado.hu
info@goldbook.hu |
|
|
|
| Kerekes Tamás |
2009. október 18. 12.41 |
|
|
|
A szabadkőműveseknek valójában nincsenek titkaik, és így a történésznek nincs mit felfednie. Jasper Ridley. John Locke filozófust idézi, „aki számos filozófustársával ellentétben maga nem volt szabadkőműves”: „Még ha pont ez is a titkuk, nevezetesen, hogy nincs semmiféle titkuk, nem kis hőstett részükről, hogy meg tudták tartani ezt a titkot.” (Jones & Clarke 1754, id. Ridley)
Már csak azért is érdemes elolvasni, mert tudnunk kell, hogy a szerző az angol Pen Club elnöke (Kerekes Tamás)
A szabadkőműves (maszon, fr. maçon – ’kőfaragó, kőműves’) a szabadkőműves páholyok tagjait jelölő megnevezés. A kifejezés a freemason angol szó azonos értelmű (feltehetően a ném. Freimaurer közvetítése révén kialakult) magyarítása, amelynek első megjelenését – még eredetileg ffremason formában – 1375-re tartják, és kezdetben a céhektől független, később a céhbeli privilégiumokat élvező, nagy szaktudású kőművesmestereket értették alatta. A kifejezésnek egyéb értelmezése is ismeretes.
A szabadkőművesség története
A társaság eredetét illetően számos mitikus, azt az ókori világhoz kapcsoló magyarázatot ismerünk, így eredeztetik a jeruzsálemi templom építőitől (Hiram), akik bölcsességét a templomos lovagrend, a katedrális-építő céhmesterek, majd a rózsakeresztesek közvetítik a szabadkőműveseknek. Egyéb elképzelések a társaságot Mózessel, az esszénusokkal, Euklidész és Püthagorasz filozófusokkal, az antik misztériumvallásokkal illetve a kelta és cigány pogánysággal hozzák összefüggésbe.
A kezdetektől a 19. századig
A Lúdhoz és Rostélyhoz címzett fogadó, az Angliai Nagypáholy 1717-es születésének színhelye. Feltehetően Skóciában már a 16. században, Angliában a 17. századtól megkezdődik a szabadkőműves tevékenység, majd négy londoni páholy 1717-ben megalakítja az Angliai Nagypáholyt. 1728.-ban Párizsban létrejön a Francia Nagyoriens, később közkeletűen az előbbit a reguláris, utóbbit az irreguláris vagy liberális testvériség megnevezéssel illetik.
James Anderson 1723-ban összeállítja és kiadja a szabadkőműves alkotmányt (The Constitutions of the Free-masons), majd e munkát folytatva jelenteti meg annak újabb változatát (The New Book of Constitution of the Antient and Honourable Fraternity of Free and Accepted Masons) 1738-ban. Angliában versengés alakul ki a ’régiek’ és a ’modernek’ között, majd 1813-ban a rivális páholyok közösen megalapítják az Angliai Egyesült Nagypáholyt. Az új Nagypáholy 1815-ben módosítja az andersoni alkotmányt, beillesztve a kitételt, amely megköveteli, hogy a szabadkőművesek tegyenek hitet a Világegyetem Nagy Építőmestere (Glorious Architect of Heaven and Earth) mellett.
Az angliai Nagypáholy és a Nagyoriens közti szakadás 1877-ben következik be, amikor a Nagyoriens tagjaitól már nem kívánja meg a Világegyetem Nagy Építőmesterében való hitet, elismer női és vegyes páholyokat, valamint enyhít a politikai kérdések megvitatásának tilalmán. A két szervezet között a hivatalos kapcsolat megszakad.
1929-ben az angolok kiadják a regularitás alapelveit tartalmazó dokumentumot (Basic Principles), amelyben deklarálják, hogy milyen alapon ismernek el ők nagypáholyokat – azaz mi szerint döntik el, hogy melyik szervezetet tekintik szabadkőművesnek és melyiket nem. Ennek főbb pontjai: a tagoknak valamely vallás szerint hinniük kell Isten létében; a páholyoknak csak férfiak lehetnek a tagjaik; a páholyokban vallási és politikai kérdések taglalása tilos; nem tartható fent szabadkőművesi kapcsolat olyan szervezetekkel, amelyek ezen elveket nem tekintik a magukénak.
A szabadkőművesség és a Katolikus Egyház
1738-ban XII. Kelemen pápa kibocsátja az In eminenti kezdetű bullát, amely szerint a szabadkőművesség káros, amely veszélyezteti az államrendet és a hívek lelki üdvét. Ezek miatt a pápa egyházi átokkal sújtja a szervezetet, annak tagjait. XIV. Benedek pápa az 1751-es Providias elnevezésű bullában kifejti, hogy a szabadkőművesség vallási liberalizmusával fenyegeti a katolikus vallás dogmatikai tisztaságát, és megemlíti a szabadkőműves esküszöveg és a titoktartási kötelezettség problémáját.
A Nagy Francia Forradalom időszakától a pápai hozzáállás megváltozik, VII. Piusz 1814-ben kiadott Sollicitudo omnium kezdetű bullájában az egyházfő megbocsátással fordul a páholyok tagjaihoz, őket az egyházhoz való visszatérésre biztatja, ugyanakkor megtiltja a szabadkőművességhez való csatlakozást, annak tevékenységében közreműködést. Az 1846-ban trónra lépő IX. Piusz, nyolc vonatkozó rendelkezést bocsát ki, amelyek közül a legfontosabb a Quanta cura kezdetű bulla (1864), amely egyenesen veszedelmes eltévelyedésnek bélyegzi – többek között – a szabadkőművességet.
XIII. Leó pápa 1884-ben kiadja a Humanum genus enciklikát. Ebben a pápa a maszonokat a sátán szolgáinak bélyegzi, akik az egyház megsemmisítésére és az államhatalom megkaparintására törekednek, amelyeket ez enciklika a szabadkőműves rítus-, szimbólum-, és szervezetrenddel lát bizonyítva. Leó nevéhez még két antimaszonikus episztola fűződik, 1892-ből.
A következő évtizedeket a konszolidáció jellemzi.
XV. Benedek uralkodása alatt, 1917-ben adják ki az új Egyházi törvénykönyvet (Codex Pii-Benedicti), amely a „a szabadkőművesek szektájába” való belépést és a szabadkőműves tevékenységet automatikus kiközösítéssel szankcionálja.
1968 – 70 között tárgyalások zajlanak, amelyeket a lichtenaui nyilatkozat zár le, amiben kinyilvánítják a szabadkőművesek függetlenségét, az emberiség sorsáért való felelősségérzetet, és hogy a szabadkőművesség nem vallás, ilyen ambíciói sincsenek. A tárgyalásokat 1979-ben megszakítják, ez azóta sem folytatódik. A viszony hűlését mutatja a német püspöki kar által közrebocsátott 1980-as nyilatkozat, ami a maszonéria és katolicizmus teljes összeegyeztethetetlenségére mutat rá, a szabadkőművességet relativizmussal vádolva.
Az 1983-tól, jelenleg is hatályos Egyházi Törvénykönyv (Codex Iuris Canonici) már nem nevesíti a szabadkőműveseket. Pusztán megállapítja: „Aki belép olyan társulásba, mely az egyház ellen mesterkedik, megfelelő büntetéssel büntetendő; aki pedig ilyen társulást előmozdít vagy vezet, egyházi tilalommal büntetendő.”
A Joseph Ratzinger bíboros, prefektus (jelenleg a pápai trónon, XVI. Benedek néven) által vezetett Hittani Kongregáció 1983-ban kiadja a – később II. János Pál pápa által jóváhagyott – Nyilatkozat a szabadkőműves társaságokról c. állásfoglalást (Quaesitum est), amely tilalmazza a katolikusok szabadkőműves tevékenységét, és az irat szerint a szabadkőműves katolikusok nem vehetnek részt az eucharisztia vételében, a szentáldozásban.
http://szabadkomuves.lap.hu/
http://www.szabadkomuves.hu/
http://www.ugle.org.uk/
Nálunk, jelenleg:
A világ jobbítását a XXI. század etikai kérdéseinek megvitatásával célzó latin irányú szabadkőművesség vezető magyarországi páholya százéves lett. A Martinovics páholy az egykori tag, Ady Endre belvárosi szobrára köttetett szabadkőműves-kötényt a nagy ünnep alkalmából. A Nagyoriens nagymestere, Nacsády András.
Az ő nyilatkozatát rövidítem, az interjút Spirk József készítette.
„Mi egy magát tagdíjakból fenntartó egyesület vagyunk, nem kapunk semmiféle állami támogatást, nem úgy, mint az egyházak. Az egyszázalékos támogatásokból és a tagdíjakból próbáljuk fenntartani magunkat. Az újjáalakuláskor, 1992-ben kaptunk nemzetközi támogatást is, de ebből csak annyira futotta, hogy meg tudtunk venni egy ingatlant. Egyébként, ha mi lennénk a világ mozgatói, nem így nézne ki a világ, ahogy most kinéz”.
Egy szabadkőműves-páholy nem más, mint szellemi műhely. Ez a szellemi műhely elméleti megközelítéssel tárgyalja meg a nagy közéleti kérdéseket, ezekre próbálja felhívni a közvélemény figyelmét. Közénk minden párt támogatója beléphet, kivéve persze a szélsőségeseket. Ők úgysem osztják a szabadkőművesség vallotta nézeteket, a teljes lelkiismereti szabadságot, az abszolút vallási és etnikai toleranciát és a progresszív polgári értékeket.
Semmilyen befolyásunk sincs. Vannak közöttünk, akik politizálnak, de aktív politikussal én nem találkoztam. A nyilvános előadásokkal igyekszünk felhívni a figyelmet az etikátlanná vált világra, ami nemcsak Kelet-Közép-Európa országainak, a rendszerváltást megélt társadalmaknak a jellemzője, hanem kortünet. A szabadkőművesség tulajdonképp egy önképzőkör, ahol önmagunk csiszolását tekintjük az egész világ jobbítására tett kísérletnek. A konkrét tevékenység pedig az, hogy a szabadkőműves előadásokat hallgat, szervez, tart, és ezzel igyekszik befolyásolni környezetét is.
Elsősorban etikai kérdésekről beszélünk. Téma lehet a genetikai manipulációktól kezdve az eutanáziáig minden.
Abszolút türelmességgel vagyunk egymás iránt, függetlenül attól, ki hova szavaz, milyen politikai elveket kedvel. Ezért nem lehet napi politika előadás tárgya.
A Martinovics páholy a múlt héten ünnepelte a 100 éves jubileumát, ennek örömére vagy emlékére gondoltuk, hogy Adyval hívjuk fel az eseményre a figyelmet, aki tagja volt a páholynak. De rajta kívül emlékezhettünk volna Csáth Gézával vagy Kosztolányi Dezsővel is, ők is tagok voltak. De a tér másik felén, Liszt Ferenc derekára is köthettük volna kötényt, ő is szabadkőműves volt ugyanis. De a szervezetünk második nagymesterét is említhetném, Jászi Oszkárt, az ő polgári liberális elvei nélkül ma talán nem beszélhetnénk demokratikus Magyarországról. A Magyarországi Nagyoriens 150 tagot számlál. 1992 óta ötszáz új tagot avattunk. A tagság átlagéletkora bőven harminc fölött van. Kell egy bizonyos érettség ahhoz, hogy valaki csatlakozzon. Az érdeklődő fiatalok többsége bizonyos illúzióval jön közénk, azt hiszik, hogy itt Mozarttal vagy Voltaire-rel találkoznak majd. A mi páholyunk tagjai egyébként havi rendszerességgel ülnek össze.
Mennyit kell fizetni egy rendes tagnak?
Az éves tagdíj nálunk 15 ezer forint. Összehasonlításul a francia Nagypáholyban, ha jól tudom, 400 euró évente.
A 15 ezer forint ellenében nyilván még senki sem kapja meg a páholytagságot.
Franciaországból kaptuk a támogatást, főként azért, mert a Martinovics páholy, amelyet 1950-ben betiltott egy Kádár János nevű ember, 1956.-ban Párizsban alakult újjá a régi, még háborús időszakból ottmaradtakból, majd a forradalom emigránsaiból. Az alakulás fontos célja volt, hogy megőrizze a páholy jogfolytonosságát.
A szabadkőművesség nemzetközi szerveződés, de nem úgy, mint a katolikus egyház. Itt nincs Vatikán, nincs olyan szervezeti egység, amely megmondja a többinek, hogy mit csináljanak. És ezzel cáfolunk mindenféle összeesküvés-elméletet, amelyek erre a gondolatmenetre alapulnak. Két nagy irányzat létezik a szabadkőművességben, az egyik az angolszász, a másik, a latin, vagy mondhatnánk, francia. Az angolszász vonulatban kötelező az istenhit, nálunk viszont mindenkinek joga a lelkiismereti szabadság.
A szabadkőművesség nagy témái a rabszolgaság eltörlése, a szociális biztonság vagy a demokratikus berendezkedés többé-kevésbé megvalósultak már, milyen célokat tűznek maguk elé a XXI. században?
Az etikai kérdések, amelyek nem kapcsolódnak vallásokhoz és pártok nézeteihez fontos témák ma is. Az amorálissá vált világban az egyetemes törvények értelmezése.
Mik a legfőbb elméleti kihívások a szabadkőművesek számára? A géntechnológiát már mondta.
A tagok között vannak orvosok, kutatók, de például jogászok, sőt akár internetguruk is. Az internet például az egyik terület, amely felvethet olyan érdekes etikai kérdéseket, amelyek vita tárgyát képezhetik egy-egy előadás után. Ebből a vitából a jegyzőkönyv alapján alakul ki az úgynevezett munka, amelyet szeretnénk a nyilvánosságnak is megmutatni. De ez megint csupán pénz kérdése. Nyugat-Európában, például Franciaországban, minden nagyobb könyvesboltban ott állnak a szabadkőművességgel foglakozó könyvek, és azok a kiadványok, amelyek az általunk is tárgyalt kérdéseket tartalmazzák már letisztult, kinyomtatható formában |
|
|
|
|
|
