|
|
| Megjelenés: |
2005. május 9. |
| Oldalszám: |
344 |
| ISBN: |
963 425 045 9 |
| Szélesség: |
158 mm |
| Magasság: |
234 mm |
| Tömeg: |
705 g |
|
| Bolti ár: |
2499 Ft |
| Internet ár: |
1250 Ft |
| Kedvezmény: |
1249 Ft (50%) |
|
|
| |
|
|
1945-ben az egykor hatalmas és erős Wehrmacht már csak szánalmas árnyéka volt egykori önmagának, az ezeréves Reich pedig romokban hevert. A háború nyugaton elveszett, főszereplőit szétszórták Európa hadifogolytáboraiban. Milton Shulmannak, a kanadai hadsereg ifjú hírszerző tisztjének alkalma volt kihallgatni a foglyul ejtett főtisztek közül huszonhatot, köztük Von Rundstedtet, „Sepp” Dietrichet és Kurt Studentet. Őszinte vallomásaik a német katonai teljesítményről és a bukott rezsim természetéről fényt derítenek arra, miként történhetett meg, hogy egy kitűnően felfegyverzett és kiképzett hadsereg ilyen gyászos vereséget szenvedjen.
Ez a könyv fedte fel elsőként az igazságot a háború számos epizódjával kapcsolatban, és mutatott rá arra, hogyan szolgálta oly kiválóan a német katonai gépezet fegyelme és tudatlansága Hitlert, és ugyanakkor hogyan mért súlyos csapást Németországra. Az először 1947-ben kiadott mű mára a II. világháború történetének klasszikusává vált.
A II. világháború hat esztendeje alatt a szövetségesek hírszerző tisztjei a maguk hatáskörén belül mindent megtettek, hogy felmérjék ellenségeik céljait és cselekedeteit. Mindezt figyelemre méltó sikerrel művelték, munkájukat elsősorban a Bletchley Park kódfejtőinek nagyszerű eredményei segítették. Napi feladataik közé tartozott a német főparancsnokság gondolatainak kitalálása. A gigászi küzdelem közepette az ellenséges tábornokok még számukra is csupán egy másik világ homályos, a háború ködében alig kivehető árnyalakjai maradtak.
Aztán hirtelen minden véget ért. 1945 májusában a hadurak, akik addig milliók sorsát befolyásolták és irányították, egyszeriben a maguk bűnös, összezsugorodott valóságában tűntek elénk, szánalmas kis javaikkal – csak kevesen váltak meg személyes tulajdonuktól, az egyik német helyőrségparancsnok például számos poggyászt és egy ír szettert hozott magával –, a hadifogolytábor cellájának rácsai mögött.
Milton Shulman őrnagy azon a nyáron az Északnyugat-Európában állomásozó kanadai hadsereg hírszerző tisztjeként dolgozott. Abban a kivételes szerencsében részesült, hogy közvetlenül a háború befejezése után lehetősége nyílt kihallgatni huszonhat magas rangú német tisztet, akik élve kerültek a szövetségesek kezére. Mindegyikükkel órákat, sőt, némelyekkel napokat beszélgetett.
A szövetségesek előtt még ilyen hosszú idő után – és az Ultra információival együtt – is nagyon sok minden maradt homályban az ellenséggel kapcsolatban, és ő végre feltehette a kérdéseket, melyek megválaszolását az egész világ kíváncsi mohósággal várta. Mennyire gondolta komolyan a német hadsereg Nagy-Britannia invázióját 1940-ben? Miért vezették félre folyamatosan a német lakosságot a szövetséges inváziós tervekkel kapcsolatban még jóval azután is, hogy a normandiai partraszállás megkezdődött? Miért tervelték ki az öngyilkos ellentámadást Mortainnál, és később miért áldozták fel a Hitler rendelkezésére álló utolsó teljes értékű páncéloshadosztályt a hiábavaló ardenneki offenzívában? A lista hosszúra nyúlt, de a tábornokoknak már nem volt más dolguk, mint válaszolni ezekre a kérdésekre.
A II. világháborúban a német tábornokok öngyilkos támadásokba hajszolták csapataikat, emberek ezreit és százezreit küldték a halálukba, mégpedig nem katonai célok elérése érdekében, hanem kizárólag Hitler kedvéért. A német hírszerző tisztek nem tudtak hasznos munkát végezni, mert tilos volt nekik olyan következtetésekre jutni, amelyek összeütközésbe kerültek volna a Führer meggyőződésével. A II. világháború legnagyobb kérdése, talánya, rejtélye, amely az örökkévalóságig foglalkoztatni fogja a történészeket, továbbra is megmaradt: miért küszködött a végső megsemmisülésig hiábavalóan, egy holdkóros kénye-kedve szerint egy csapatnyi racionális, hivatásosnak tartott katona?
|
Kerekes Tamás  |
2009. szeptember 23. 10.16 |
|
|
|
Miért vesztette el Németország a második világháborút?
Hitler szerepe
A szerző kimutatja, hogy Hitler katonai akarata és tisztánlátása tette lehetővé Csehszlovákia egy részének megszállását, Lengyelország egy részének megszállását, a Benelux államok lerohanását és Norvégia elfoglalását. Ráadásul a katonai sikerekből azonnal politikai tőkét kovácsolt. A háború második szakaszában azonban meghökkentő elképzelésekkel állt elő: feltételezte, hogy a különbéke után Anglia hadba száll Oroszország ellen.
Ugyanez a katonai „tehetség” a második világháború második szakaszában azonban a pusztulásba kergette a Wermachtot.
Jó könyv.
Írtam már róla:
http://marlonbrandy.nolblog.hu/
http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=11252
De annyira jó könyv, hogy úgy éreztem, hogy nem elég egyszer megmutatni a könyv értékeit.
A kötet tulajdonképp 1947-ben íródott, ami előny abból a szempontból, hogy a kihallgatott német tisztek emlékei frissek voltak, de ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy a kihallgatott tisztek zöme természetesen Hitlert kiáltották ki főgonosznak, s magukat áldozatnak. A szerző ugyanakkor kimutatja, hogy a német tábornokok zöme egyetértett Hitler katonai terveivel (vita csak az időzítés körül volt), megfélemlített volt és tudatlan, s vakfegyelemben élte át az irracionális döntések következményeit. Számomra már csak egy kérdés maradt a kötet után, hogy az 1938-as Oster- összeesküvés és az 1944-es sikertelen merénylet közt miért nem lépett fel egységesen a vezérkar fel Hitler ellen.
Egy Adolf Hitlerrel folytatott ingerült telefonbeszélgetés lezárásaként 1941 decemberében. (Rundstedt azt próbálta meg elérni, hogy Hitler vonja vissza a Moszkva körüli állások utolsó töltényig való védelmére utasítást adó parancsot.) A beszélgetés után Rundstedtet leváltották a hadseregcsoport éléről. Míg Ludwig Soucek híres művében) A bethlehemi csillagok nyomában) okkult fasiszta ideológiai elemeket is kimutat a Wermacht vereségében(Miért vesztette el Németország a II. világháborút? ), addig Shulman katonai és hírszerzési, lélektani gyengeségeket mutat fel.
Cseppben a tenger: Rundstedt
Katonaként úgy vélte, hogy a németek képesek lehetnek a szövetséges invázió megállítására akár a szárazföld belsejében is. E kérdésben összekülönbözött Rommel tábornaggyal is, aki az Atlanti Fal megépítésében látta a győzelem kulcsát.
Hitler továbbra sem bízott tábornokában. Parancsnoki jogkörében korlátozta, utasításait végrehajtásuk előtt a Führer főhadiszállásával kellett jóváhagyatni. Csapatainak létszámbeli, fegyverzeti hátrányát és morális állapotát tekintve Rundstedt nem látott esélyt csapatai tartós ellenállására. Az invázió után elhangzott nyílt kritikája miatt eltávolították a Wehrmacht nyugati csapatainak parancsnoki posztjáról. Hamarosan rehabilitálták és a Hitler elleni merényletet vizsgáló Ehrenhof bizottság tagja lett, melynek működése során számos náciellenes szervezkedéssel gyanúsított tisztet zártak ki a Wehrmachtból és adtak át a bíróságnak.
1944 szeptemberére összeomlott a nyugati front. A szövetségesek előretörésére Rundstedtet visszahelyezték a Nyugati front vezérkarába. Ideiglenesen sikerült rendbe szednie csapatait és stabil frontot kialakítania a nyugati német határok mentén. 1944 decemberében ő vezette a nagy német támadást az Ardenneken keresztül, amely azonban utánpótlási nehézségek és a keleti front összeomlása miatt visszavonulással végződött. Rundstedtet végleg leváltották, miután az amerikai csapatok Remagennél sikeresen átkeltek a Rajnán. 1945 januárjában nyugállományba vonult.
Kerekes Tamás |
|
|
|
| Gabicuka © |
2009. szeptember 21. 20.22 |
|
|
|
| nagyon jóó könyv, sok olyan dologra világít rá amiket eddig nemigazán tudtam a nyugati frontról.. |
|
|
|
| Kerekes Tamás |
2009. szeptember 20. 9.30 |
|
|
|
Egy kanadai hírszerző tiszt dokumentarista könyve
Vereség Nyugaton
A Wermacht nyugati vereségének okai
A II. világháborúban több olyan alkalom is adódott, amikor Németország magához ragadhatta volna a győzelmet, ha másképp cselekszik, vagy épp Hitler nem erőszakolja rá az akaratát a vezérkarra. Ezen alkalmak birtokában Németország mindig birtokában volt a győzelemhez szükséges anyagi erőforrásoknak, mégis rendre kudarcot vallott. Az okok abban keresendők, hogy Németországban a háború megvívásáért felelős vezetők képtelenek voltak kihasználni a rendelkezésükre szolgáló előnyeiket. A német katonai vezetésnek három alapvetően gyenge pontja volt. Engedték Hitlernek, hogy magához ragadja az abszolút politikai és katonai hatalmat, másodszor fegyelmük akadályozta őket abban, hogy ellenszegüljenek az államfőnek. (Szerintem kivétel: Erwin Rommel) és ezt a vakfegyelmet olyan mélyen belesulykolták az állományba, hogy az is képtelen volt a szervezett, aktív ellenállásra Hitlerrel szemben. És harmadszor ez a fegyelem soha nem került igazán komoly szakítópróba alá, mert a tisztek és a közkatonák olyan mértékben nem tudták, hogy mi zajlik a frontvonal két oldalán, hogy soha nem volt információjuk elegendő az ellenálláshoz. És a kezdeti Hitler ellenes összeesküvések megbuktak(Oster)-Kerekes tamás, csakúgy, mint a későbbimerényletek.
A háború korai éveiben túl sok volt a fegyelemből, a tudatlanságból és Hitlerből, s ezek voltak a felelősek a későbbi hibákért, amelyek megfosztották Németországot a kis híján elért győzelemtől. A háború utolsó éveiben, amikor a győzelem, azaz a végső győzelem már elérhetetlenné vált, és csak az elkerülhetetlen verség fenyegetése maradt, ez a három tényező hozott Németországra szükségtelen mértékű pusztulást, kétségbeesést és halált.
Ahol a német hadseregek vereségét kovácsolták, az a keleti hadszíntér volt, a hatalmas oroszországi hómezők. A német haderő kétharmada folyamatosan itt volt lekötve, de a keleti vereség története semmivel sem különbözik a nyugatiétól. Talán kiterjedtebb volt és keserűbb, de semmivel sem kevésbé teljes és végzetes.
A történelem folyamán nem esett meg túl gyakran, hogy egy fegyveres erő olyan alaposan és kíméletlenül vereséget szenvedjen, mint amilyenen a Wermacht részesült. (Milton Shulman itt nyilván elfelejti az Anabázist, a magyarok tatárok és törökök elleni vereségét, hogy a mohácsi csatatéren maradt a fegyverforgató magyar arisztokrácia kilencven százaléka.)
Németország veresége ellentmondani látszik a germán faj felsőbbrendűségébe vetett hitnek, ha arra gondolunk, hogy egy hadsereg katonai teljesítményét annak hadi arzenáljával, potenciáljával (lokátorok, anyahajók, atombomba) határozzák meg. Bizonyos körökben azt vallják, hogy elegendő repülőgéppel és hadi arzenállal bármilyen hadi hatalom képes kivívni a dicsőséget. De nemcsak Németország második világháborús veresége mond ennek ellent, hanem a franciáké Indokínában, (a francia vereség Dien Bien Phu-nál) vagy a vietnami amerikai kivonulás.
Shulman nem kevesebbet állít, mint hogy Németországnak elegendő haditechnika állt a rendelkezésre ahhoz, hogy több alkalommal is kivívja magának a végső győzelmet. Erre a tényre a Wermacht vezető katonai személyiségei több alkalommal is rávilágítottak. Mindig hangsúlyozták, akárhányszor Németország legnagyobb katonai balfogásairól beszéltek, de minden tábornok másban látta a végzetes hibát. Van, aki szerint el kellett volna foglalni Gibraltár kikötőjét, mások szerint Oroszország megtámadása volt a döntő hiba, mások a normandiai hadászati kudarcban látják a végzetes hibát. -Tehát nem érvényesült Németország következetesen hangsúlyozott technikai fölénye. A nürnbergi pertől függetlenül Shulman a Wermacht legalább három alapvető hibájára építi a bukáshoz vezető utat: Hitler, fegyelem és tudatlanság.
A kötet szenzációs, a legmegdöbbentőbb rész a német katonai hírszerzés hibájáról szól. Noha edddig sem láttunk Canarisban, vagy Schellenbergben katonai géniuszt, de a részletek amatőrizmusa megdöbbentő egy olyan hadigépezetnél, mint a Wermacht.
Shulman mesterien foglalja össze a bukáshoz vezető utakat.
Kerekes Tamás
A szerző a kanadai hadsereg hírszerző tisztjeként közvetlenül a háború befejezése után 26 magas rangú német tisztet hallgatott ki, és beszélgetett velük olyan kérdésekről, melyekről a szövetségesek – dacára nagy sikereket felmutató hírszerzésüknek – nem rendelkeztek elég információval. A kihallgatások után összeállt egy kép, mely részletesen megmutatta a náci hadvezetés lépései mögött rejlő okokat. Ebből született ezen könyv eredetije 1947-ben, s ezt több javított, pontosított kiadás követte.
Milton Shulman: Vereség Nyugaton
Gold Book Kiadó
www.GoldBook.hu
info@goldbook.hu |
|
|
|
|
|
